Rólunk

Korábban tíz évig dolgoztam a Ferenczy Múzeum régészeti osztályán. Keramikusként az ásatásokon előkerült kerámiákat kicsit más szemmel láttam, mint a régészek, és ez a több nézőpontú tudás kölcsönösen nagyon hasznosnak bizonyult. Már akkor elkezdett körvonalazódni bennem, hogy valahogy szeretném átemelni a jelenbe a mintákat, mert ezeknek bennünk élő jelentése van.

Ezt követően a verőcei Gorka Kerámiamúzeumban a magas tüzű égetési technikát ismertem meg alaposabban. Részt vettem a múzeum kertjében épült fatüzelésű Olsen kemence építésének szervezésében, és az itt kialakuló szabadiskola működtetésében.
Aztán összeállt minden, van műhelyem, és a magas tüzű mázak mellett időnként rég elfeledett mintákat is használok edényeim díszítésére.

Különféle kőagyagokat használok, magas tűzön égetem őket (1250°C-on), így égnek tömörre, és lesznek ellenállóak. A tömörségnek és a mázaknak köszönhetően nem szivárog át folyadék az edények külső felületére.
Még egy ősi technikát alkalmazok minden edényen: a mázatlan felületeket egy kis kővel felcsiszolom. Ez egy rendkívül időigényes elfoglaltság, de a tapintása szinte olyan, mintha mázas felület lenne az is. Ráadásul ezzel szintén tömörítem az agyagot, így még kevésbé engedné át a folyadékot. Az ilyen magas hőfokon égetett edények használhatók sütőben, mikróban, és mosogatógépbe is helyezhetők. Ezen a hőmérsékleten már nehezen kiszámítható, hogy mi történik a mázakkal az égetés alatt. Ahol vastagabb a máz, ott erősebb a szín, ahol vékonyabb, ott a színe is megváltozik. Szeretem ezt a színjátékot és tudatosan használom is. Ennek következtében minden tárgyam egyedi és megismételhetetlen.

Czene-Czakó Anna